snooker

A Welsh Open után úgy gondoltam, hogy minden rendben, és mostmár vége a hullámvölgynek, ami december óta tartott. De nem. A World Open közepesen sikerült a negyeddöntővel, és ezzel ki is voltam békülve, ismerve a vereség okait... Jött a PTC Nagydöntő, ahol eleve 'gyengébb' a mezőny, és rövidek a meccsek, ami kedvez Trumpnak. Már az első napon kiesett Selby és Higgins is, aminek nyilván marhára örültem (főleg, hogy Selbyt Lisowski verte meg). Gondoltam, hogy most megnyílt az út Judd előtt. Naigen.
Még valamikor ősszel volt egy furcsa álmom. Annyira emkékszem belőle, hogy egy döntőben Trump és Burden játszott egymás ellen, és hogy nem Trump vezetett. Egészen idáig fordalt a kíváncsiság, hogy mit is akart jelenteni ez az egész. Lehet, hogy ezt az első fordulós vereséget 'jelezte előre'?... (Tudom, hogy nem vagyok normális.) Történt ugyanis, hogy Trumpnak rossz napja volt, és Burden hamar 2-0-ás előnyre tett szert. Persze Judd nem adta fel, nagy küzdelmek árán kiegyenlített, de ezt követően megint az ellenfél került közelebb a győzelemhez. Semmi gond, döntő frame kiharcolva. Burden meg lökött egy százast... Így lett 4-3 oda. Két dolog vigasztal. Egyrészt az 'tök jó', hogy kiestek Selbyék. Másrészt emiatt Trump továbbra is vezet a világranglistán. Sőt, növelte is az előnyét, mert Selby sok pontott vesztett. Már csak egy verseny van a pontvágásig, méghozzá a China Open. 2011-ben Trump első pontszerző győzelmét ezen a tornán aratta. És ki volt az ellenfele? Selby. Úgyhogy valószínű, hogy Judd megtartja az elsőséget a pekingi verseny után is. Persze bármi megtörténthet, és meg annak az ellenkezője is: extrém esetben akár Robertson is az élre ugorhat, feltéve, ha jól teljesít (konkrétan, ha nyer) a China Openen...

Az indian wellsi tornán, Wimbledon után először láthattuk egyszerre a 'nagy négyest'.
Első mérkőzés, a kihívó Evgeny Donskoy volt. Murray nagyon rosszul kezdett, olykor 'kilométeres' out-okat ütött, rossz döntéseket hozott. Ellenfele ezzel ellentétben meglepően jól, pontosan játszott, amivel 5-1-es előnyre tett szert. Andy viszont összeszedte magát, kiegyenlített. Már-már úgy tűnt, hogy fordíthat, de az orosz újra breakelt, és 7-5-tel behúzta a szettet. A brit klasszis szintet váltott a 2. és a 3. játszmára, így kiegyenlített, majd megnyerte a mérkőzést 5/7 6/2 6/2-re. Donskoy dicséretet érdemel, mert - bevallom őszintén - sokszor alig hittem a szememnek a bevállalós, rendkívül precíz és gyors ütései láttán. Andy a 2. fordulós meccsen sokkal magabiztosabban, jóval kevesebb hibával játszott, ezért ellenfele, azaz Yen-Hsun Lu néhány megvillanáson kívül nem jutott nagyobb szerephez. A végeredmény 6/3 6/2 lett. Sajnos nem láttam a mérkőzést, úgyhogy csak pár perces részletekből és a BBC összegző cikkjéből próbáltam leszűrni, hogy mi történt. 8 óra az időeltolódás, és az amerikaiak nem az európai nézőkhöz igazítják a programot... A 3. körben megszenvedtek az ászok. Djokovic úszta meg a legkönnyebben, de Murray sem vesztett szettet. A brit szoros, feszült hangulatú küzdelemben győzte le Berlocq-ot 7/6 6/4-re. A feszült hangulat onnan adódott, hogy az argentin többször azzal kritizálta Andyt, hogy túl sokat vár két pont között (már ezt sem értettem igazán), és ezt ráadásul nagyon hangosan, tulajdonképpen ordítva tette. Ezzel alaposan felhúzta Murrayt, mondanom sem kell. A  skót az egyik ilyen Berlocq-féle beszólás után azt kiabálta vissza, hogy 'outrageous', vagyis, hogy felháborító, amit csinál. Legalábbis valami hasonlót olvastam. Nem kicsit lepődtem meg ezen a sztorin. A negyeddöntő elég komoly csatát ígért, hiszen Juan Martin Del Potro állt a háló másik oldalán. A várakozásoknak megfelelően magas színvonalú volt az első szett, ami tie-breakbe torkollott. Ezt Murray nyerte meg 7-5-re. Az egyórás nyitó játszma után viszont a brit kiengedett, míg az argentin rákapcsolt. Del Potro hamar break-előnyre tett szert, amit a szett végéig meg tudott őrizni. Murray szemmel láthatóan nem mozgott olyan jól, sok kettős hibát ütött, és bármit csinált, az nem jött össze. A döntő játszmában még rosszabb lett a helyzet. Andy teljesen összeomlott, és ugyan Del Potro sem volt már a toppon fizikailag, de szép megoldásaival, kiváló adogatásaival majdnem lemosta a pályáról ellenfelét. Végeredmény Murray szempontjából: 7/6 3/6 1/6. A következő verseny a Miami 'ezres' torna, ami félig hazai pálya Andy-nek, hiszen minden télen itt készül fel az újabb szezonokra.
Majdnem elfelejtettem. Murrayt - tavalyi szezonja miatt -  újabb elismerésben részesítették, ezúttal egy díj formájában, amit egy patináns sportszövetségtől (Laureus) vehetett át, 'az év áttörése 2012' kategóriában.

Az első finn helyszínen, Lahtiban Ammann nem szerepelt rosszul, hiszen egy újabb top 10-es zsebelt be - ezúttal egy 7.-et. Kuopioban nem ment a négyszeres olimpiai bajnoknak, ami némileg meglepő, hiszen itt kivétel nélkül jól teljesített az utóbbi években. Most csupán a 25. helyet szerezte meg a keddi versenyen. Ami nem megy, azt nem kell erőltetni, tartja a mondás. Trondheimben Ammannak elege lett és kicsit nekem is. Alig volt kedvem megnézni az eredményt másnap, mert tudtam, hogy nem jutott be a 2. körbe... A 35. hely után a svájci úgy döntött, hogy befejezi a szezont és a jövő évi olimpiára megpróbálja összeszedni magát, még egyszer, utoljára.

A Tirreno-Adriaticora egy elég erős mezőny gyűlt össze. Ott volt Contadoron kívül Nibali, Evans, Rogdriguez és Froome is, csak hogy a legjobb hegyimenőket említsem. Rendkívül nehéz útvonalat jelöltek ki a szervezők, nagy csatákra számított mindenki...
Az első hegyi szakaszon óriási harc volt az összetettért. Contador először 6,2 kilométernél támadott (ezzel elvitt egy részhajrát), majd 2 kilométernél is tempót váltott. Sajnos egyik sem bizonyult eredményesnek, hiszen a Sky csapatában tekerő Chris Froome 1000 méterrel a cél előtt megindult, és mindenkit állva hagyott. Alaposan kidolgozott taktikának tűnt a britektől, amit kitűen kiviteleztek is. Contador végül a 6. helyen fejezte be az etapot. Az 5. szakasz már jobban alakult a Saxo szempontjából. Froome nem támadott, csak arra figyelt, hogy az összetettben veszélyes emberek ne lépjenek el tőle. Ebbe a kategóriába nem tartozott bele Rodriguez (Katusha), aki egy jó ütemben elindított hajrával megnyerte a szakaszt. Alberto ezen a napon az előkelő 3. helyet szerezte meg, amivel az összetettben a 2. helyre lépett előre, 20 másodperc a hátránya a kenyai születésű Froome-mal szemben. A 6. napon  keményen megszenvedett mindenki. Egy körpályán haladtak a versenyzők, amiben volt egy 27%-os emelkedő, amit háromszor kellett megmászni. Többen nemes egyszerűséggel leszálltak a kerépárról és tolták felfelé. Én már régóta nézek országúti versenyeket, de ilyet még nem láttam. A legjobbak is csak úgy tudtak haladni, hogy folyamatosan 'kiborítottak' oldalra... Sagan-Nibali-Rodriguez lett a dobogó, Contador az első üldözőcsoportban, míg Froome a másodikban futott be. Ennek következtében Nibali átvette a vezetést Froome-tól összetettben, Alberto pedig a 4. helyre csúszott vissza, de nem sokkal maradt el a 3. helyezett Rodriguez mögött. Az utolsó etap egy sík, 9.2 km-es egyéni időfutam volt, ahol sokan jó eredményt vártak Contadortól. Az összetett győzelemre már nem maradt reális esélye, de a dobogóra való felkerülésre mindenképp. Ehhez az kellett, hogy 11 másodpercet verjen Rodriguezre, aki köztudottan gyengébb az időfutamokon (bár az utóbbi időben sokat fejlődött). A lengyel Kwiatowskival senki nem számolt, pedig majdnem rajta múlott Alberto 3. helye, hiszen 9 másodperccel jobb időt ment, mint a Saxo Bankos spanyol. Rodriguez se teljesített rosszul, hiszen mindössze 13 másodpercet kapott Contadortól, viszont így is 2 pozíciót veszített az összetettben. A 2012-es Vuelta győztese tehát - ha minimális különbséggel is -, de megcsípte azt a bizonyos dobogós helyezést Nibali és Froome mögött. Kwiatowski végül 4. lett, ami meglepően jó eredménynek számít az Omega Pharma - Quick Step versenyzőjétől.
Az összetett végeredménye tehát: 1. - Nibali (Astana), 2. Froome (Sky) + 23 mp, 3. Contador (Team Saxo-Tinkoff) + 52 mp.
Contador nyerte a pontversenyt (piros trikó).

Sochiban, az egyéni indításos 20 km-es versenyben Birnbachernek még a hibátlan lövészet és jó futóteljesítmény sem bizonyult elégnek a győzelemhez, hiszen Fourcade 1 hibával és a tőle megszokott űridővel a pályán megnyerte a versenyt. Ezzel hivatalossá vált, hogy ebben a szakágban és az összetettben is övé a kristálygömb. A sprintben Martin hibátlanul lőtt, amivel megalapozta újabb győzelmét, hiszen a pályán nem volt ellenfele, Svendsen távolmaradásával. A változatlanság kedvéért Fourcade-é a sprint szakági kristálygömb is, tehát már csak a tömegrajtos hiányzik, amit Hanti-Mansyskban megszerezhet vasárnap. A francia 22. versenysikert mondhat magáénak, ebből az utóbbi kettőt itt, Sochiban, az olimpiai stadionban szerezte. Ez nagyon sokat számíthat jövőre...

Úgy látszik - Svendsen ide, vagy oda -, Fourcade-ot nem lehet megállítani. Ha hibátlanul lő, 100%, hogy övé a győzelem, és meg 1 hibával 80% esélye van a sikerre. Szinte hihetetlen, mennyire jó futóidőt tud produkálni minden egyes versenyen. Ez Khanty-Mansiyskban, a sprintben se történt másképp. 10/10-et lőtt, kiválóan teljesített a pályán és nyert. Kb. 40 másodpercet adott a többieknek. Sprintben. Ez volt a 23.  sikere karrierje során. Következett az üldözéses, nagyon kedvezőtlen körülmények közepette. -10 fok, szakadó hóesés, viszonylag nagy szél. Martin meglehetősen ellőtte magát - 5 korongot vétett el -, de még így is a dobogón tudott végezni. Simon Fourcade, a báty 2. helyen ért célba, így a két testvér együtt örülhetett. Elérkezett a szezon utolsó verseny, a tömegrajtos Khantyban. Fourcade nagyon el volt keseredve az üldözésesben mutatott lövőteljesítménye miatt, így vasárnap mindent beleadott. Egy hiba ugyan becsúszott a 2. fekvősorozatban, de megint alaposan lefutotta a mezőnyt, és ezért még az ünneplésre is maradt ideje a célegyenesben.
Fourcade ebben a szezonban 10 győzelmet aratott, ebből egy a világbajnokságon jött össze neki. Megnyerte az összetettet, és a szakági kristálygömböket is, kivétel nélkül. Elég meggyőző teljesítmény, úgy gondolom.