tenisz

Wimbledon előtt a játékosok nagyrésze azért vállal minimum 1 felkészítő tornát. Murray már évek óta a Queen's Clubban rendezett versenyen vesz részt a füves Grand Slamet megelőzően. 2009-ben és 2011-ben meg is nyerte, idén is ő volt a legnagyobb esélyes.
Az első fordulóban nem kellett pályára lépnie kiemeltként, de a második körben máris kapott egy nehéz ellenfelet, Nicolas Mahut. A meccs 2 napig húzodott, hiszen közbeszólt az időjárás. Murray gyönyörű tenisszel 6-3-ra nyerte az első játszmát, és másnap tiebreakben a másodikat. Ez a 7-6-ra végződő szett volt tulajdonképpen a bemelegítés a késő délutáni mérkőzésére, amit Marinko Matosevic-csel vívott. A horvát nem igzán tudott vele konkurálni, úgyhogy Andy egy kényelmes 6-2 6-2-vel biztosította továbbjutását. A negyeddöntőben egyik edzéstársával, Benjamin Beckerrel került össze. Én lebecsültem előzetesen a németet, de nem kellett volna, mert szépen játszott, és méltó riválisa volt a brit klasszisnak. Ettől függetlenül Murray hozta a kötelezőt és 6-4 7-6(3)-tal bejutott a legjobb 4 közé, ahol Tsonga várt rá. A második kiemelt az első játszmában a lehető legjobb pillanatban tudta breakelni Andy-t, így ő harcolta ki a szettelőnyt. A skót favorit viszont magasabb fokozatba kapcsolt és könnyedén fordítani tudott. 4-6 6-3 6-2 lett a végeredmény, és ezzel az olimpiai bajnok bejutott karrierje 3. queensi döntőjébe. Marin Cilic, a tavalyi győztes (ellenfelét leléptették) jutott be a másik ágról a fináléba. Ő valószínűleg be szerette volna bizonyítani, hogy tud saját erőből is nyerni itt, Londonban. Meg is szorongatta a britet: az első szettet megnyerte, a másodikban is szépen helyt állt, de a döntő játszmára egyszerűen elfogyott. Murray, miután hátrányba került, nem tudott egyből váltani, de csökkentette hibái számát, és megpróbált agresszív teniszt játszani. A végére már egyértemű lett a fölénye, így 5-7 7-5 6-3-mal megnyerte az egyik legszebb helyszínen rendezett füves tornát.
Ezzel még nem ért véget a vasárnapi versenyprogram. Andy lejátszott egy jótékonysági párost Tim Henman oldalán, Ivan Lendl és Tomas Berdych ellen. Annak a kórháznak gyűjtöttek, ahol Ross Hutchinst (brit páros teniszező), Murray jóbarátját ápolták. Rendkívül jó hangulatú meccs volt, és egy nagyon szép gesztus. Főhösünk ígéretéhez híven telibe találta edzőjét, amit persze látványos ünneplés követett. Nem hagyhatta ki... Henmannal megnyerték ezt a találkozót, de ezután rendeztek még egy mérkőzést, ahol több brit celebritás is a pályára lépett a jótékonykodás jegyében.

Pénteken sorsolták a wimbledoni főtáblát. Andy elkerülte a legrosszabbat, mert az igaz, hogy Federer és Nadal is az ő ágán van, de nem az ő negyedén! Tsonga lehet tehát a potenciális negyeddöntős ellenfele és nem a friss Garros-győztes. Djokovic volt a legszerencsésebb, de azért nem kell leírni sem Del Potro-t, sem Ferrert... Én, mint Murray-szurkoló, egyértelmű, hogy kit tartok favoritnak, de szerintem jó kis Wimbledonunk lesz. Már az első körben is akad jópár érdekes párosítás (pl. Hewitt-Wawrinka), az utolsó hét küzdelmei pedig mindig sok izgalommal szolgálnak a tenisz kedvelőinek... 48 óra múlva elhangzik a két legendás bírói mondat: Ready? Play!

Mit is mondhatnék. A Wuxi Classic számomra elég hamar érdektelenné vált, hiszen Judd már a keddi első fordulóban vereséget szenvedett. Tompa volt, hiányzott a játékából a védjegyének számító agresszivitás. Kínai ellenfele pedig eltökélte, hogy nyerni akar, és bizony szépen is snookerezett. 0-3 után Trump még megpróbált zárkózni, de sokra nem ment vele, és végül 2-5-re kapott ki. Legalább buliztak egy jót Lisowskival (egy ásványvizet forgalmazó cég által szervezett sajtóeseményen vettek részt)...