tenisz

2013. július 7-én megtörtént az, amire a britek 77 év óta vártak: lett egy wimbledoni bajnokuk. Andy Murray megcsinálta!
A főoldalon már írtam a döntőről egy cikket, de a Sportblog arra hivatott, hogy itt egy kicsit részletesebben is kifejtsem a véleményem mind a meccsekről, mind pedig az ellenfelekről. A wimbledoni bajnokság tehát véget ért, és a kezdeti nagy meglepetések után helyre állt a rend, hiszen a világranglista első két helyezettje vívta a döntőt.

A nyitónapon pályára lépett Roger Federer, Rafael Nadal és Andy Murray is. A svájci könnyen vette az első akadályt, de a Roland Garros győztesét Steve Darcis három szettben elbúcsúztatta. A spanyol egész egyszerűen kifogott egy olyan ellenfelet, aki élete meccsét játszotta, és akit aznap nem lehetett megverni. Murray simán továbbjutott, 6/4 6/3 6/2-ra verte a német Benjamin Beckert, akivel a queensi tornán is találkozott. Másnap nem történtek meglepetések, viszont szerdán a 7 visszalépő mellett a címvédő kiesése borzolta a kedélyeket. Federert Sergiy Stakhovsky kényszerítette térdre, méghozzá 4 szettben. Hasonló meccs volt ez is, mint a Darcis-Nadal. Az előzetesen esélytelenebbnek tartott ukrán 'transzban' teniszezett, a hálónál tökéletesen mozgott és hatástalanítani tudta a svájci játékát. Viszont jogosan ijedt meg minden rajongó, hogy 'most mi lesz Wimbledonnal?' Vajon kiesik minden favorit és egy meglepetés győztese lesz a versenynek? Szerencsére a sokkoló vereségek sorának itt vége volt. Murray és Djokovic előtt ezzel egyidőben megnyílt az út a döntőbe. Sőt, mi több, hirtelen a szerbnek lett nehezebb dolga, mivel a sorsolást követően mindenki azt mondta, hogy innen csukott szemmel is megoldja a fináléig. Az ő ágán találhattuk Berdych-et, Ferrert és Del Potrot is. Murray második körös ellenfele Yen-Hsun Lu volt, aki ugyan a pekingi olimpián legyőzte, de ezennel nem tudott vele konkurálni. A 2012-es US Open bajnoka 6/3 6/3 7/5-tel túljutott ezen a fordulón és készülhetett a 3. meccsére. Pénteken Tommy Robredo-val találkozott, és őt is szettveszteség nélkül, 6/2 6/4 7/5-tel búcsúztatta. Egy kisebb pihenő után következhetett a nyolcaddöntő, ahol Mikhail Youzhny már okozott némi nehézséget a skótnak. Az első játszmát simán nyerte Andy, de a másodikban 2-5-ről kellett fordítania, ami végülis sikerült neki, ezzel persze teljesen kiborította és végleg elbizonytalanította orosz riválisát. 6/4 7/6(5) 6/1-gyel lépett tovább a legjobb 8 közé. Fernando Verdasco ellen megmutatta, hogy a halál torkából is képes visszajönni: 0-2-es szettrányból tudott fordítani, komoly csatában. A spanyol jól szervált és bátran, félelmetes erővel teniszezett, ezzel szemben Murray a világ minden kincséért sem volt hajlandó támadni vagy rágyorsítani a labdákra. Tulajdonképpen végigvédekezte a mérkőzést, de bejött neki: 4/6 3/6 6/1 6/4 7/5 lett a végeredmény a javára. Az elődöntőben egy különleges ellenfelet kapott a brit, méghozzá Jerzy Janowicz személyében. A lengyel játékos 230 km/h-s adogatásaival, rövidítéseivel, meg persze a brutális tenyereseivel veszélyes lehet bárkire a mezőnyben, ha kifog egy jó napot. Andy egyszerűen rá volt kényszerülve arra, hogy agresszívan teniszezzen, és ennek a nyomásnak köszönhetően nagyon szép pontokat láthattunk a meccsen. Janowicz az első szettet elvitte, de nem ment vele sokra, hiszen a skót szépen lassan kiismerte a játékát és megtanulta kezelni a gyilkos gyorsaságú ütéseit. A 3. játszmában 1-4-ről jött vissza, és ezután a 24. kiemelt megtört lelkileg: már nem jöttek be az első szervái, nem tudott ászokat ütni, és Murray mindent visszaadott, amit csak lehetett. Az olimpiai bajnok 6/7 6/4 6/4 6/3-mal jutott be élete 2. wimbledoni döntőjébe, ahol a papírformának megfelelően Novak Djokovic-csal kellett megküzdenie.

Beharangozó a döntőre - Eyes on the prize
„...a férfi egyes fináléjába olyan klasszis játékosok jutottak be, akik talán a legszínvonalasabb mérkőzéseket vívják már évek óta...”

A fináléban tehát a régi top teniszezők szerint Murray volt a favorit. Djokovic fizikálisan és talán most az egyszer mentálisan sem találta a formáját az egész meccsen. Lehet, hogy sokat kivett belőle a Del Potro elleni elődöntő, de az is lehet, hogy csak rossz napot fogott ki - az tény, hogy nem tudott 10 percnél tovább ellenfele fölé emelkedni. Andy pedig most nem játszott úgy, ahogy tavaly az olimpián, de nem is kényszerült rá. Sok hosszú labdamenetet láthattunk, és sok gyönyörű mentést a skóttól, ami elégnek bizonyult ahhoz, hogy 3 szettben megverje legnagyobb riválisát. Az utolsó game viszont idegölő volt. 40-0 után már nagyjából mindenki elkönyvelte, hogy ezt a meccset Murray megnyerte, csak egy ember nem adta fel: Novak Djokovic. Kiváló ütéseket produkált, breaklabdákhoz jutott, de nem tudta azokat kihasználni. A brit pedig láthatóan pánikolt, de végül kitartó küzdelme kifizetődött: újabb lehetőséget kapott arra, hogy lezárja a mérkőzést, és ezzel már élni tudott. 6/4 7/5 6/4-re győzte le a világelsőt.
Valóra váltotta a saját, és a britek álmát: megnyerte Wimbledont.

Cikk a döntőről - Andy's done it!
„Sokszor meg kell tapasztalnod a legrosszabbat ahhoz, hogy megtapasztalhasd a legjobbat.”