+ Nem kiabáltam el semmit, minden úgy alakult, ahogyan az a nagykönyvben meg volt írva. Contador győzelme egy percig sem volt veszélyben, megúszta az utolsó szakaszt problémák nélkül és hazai könzönség előtt ünnepelhetett szeptember 14-én. Ennek már lassan két hete, de máig megmaradt a jó alaphangulatom. A suli sokszor felidegesít, az egyre sokasodó dolgozatok miatt is kivagyok, de senki és semmi sem tud kizökkenteni az örömömből 5 percnél tovább. Egyszerűen nem érdekel. Kezdek hozzászokni ahhoz, hogy délután 3 előtt nem érek haza. És ez még a jobbik eset, ugye... Az a helyzet, hogy most nem történnek se velem, se a kedvenc sportolóimmal igazán érdekes dolgok, így ez a bejegyzés sem lesz túl hosszú. Éppenséggel azt megemlíthetném, hogy Murray a londoni világbajnokságra szeretne kijutni, és efelé megkezdte az első lépéseket Kínában, egy kisebb versenyen. Nincsenek nagynevű ellenfelei, a papírforma szerint neki kéne megnyerni ezt a shenzeni tornát. Kéne. Én is elkezdtem már számolgatni a napokat november 11-ig, borzasztóan várom a második londoni utamat - még ha nem is lesz olyan hosszú... Közben zajlik az országúti kerékpáros VB Ponferrádában, amit természetesen figyelemmel kísérek, és szurkolok a Tinkoff-Saxo-s fiúknak, hátha sikerül egy érmet szerezniük valamelyik szakágban. A csapatidőfutamon egész jól mentek - ötödik helyen végeztek, mire a főnök, a tekintélyes Tinkov úr kijelentette, hogy jövőre meg is nyerik a világbajnokságot. Végülis, miért ne? Mondjuk, szerintem a dobogó is óriási eredmény lenne számukra, legalábbis én nagyon örülnék neki. Ha már megemlítettem őket, kialakult a jövő évi keret, amiben nincs benne egy bizonyos Nicolas Roche. Nos, én csalódtam benne, de akárhova igazol majd, támogatni fogom az elkövetkezendő években/szezonokban is. Egyszerűen nem tudok rá haragudni vagy ilyesmi... Mit is írhatnék még? Ajánlok Nektek jóféle zenét. Nemrégiben jelent meg a Script új albuma, a 'No Sound Without Silence', ami szerintem összességében egészen nagyszerű. Nekem a 'Hail Rain or Sunshine' és a 'No Good In Goodbye' az aktuális kedvenceim a lemezről, de bármelyik másik számot is szívesen hallgatom délutánonként. Igazából naponta változik, melyik tetszik a legjobban. Itt egy kis ízelítő...

+ Nem szeretek elkiabálni dolgokat, mert sajnos történt már olyan, hogy csúnyán belebuktam - ráadásul a Ti szemetek láttára -, de azt hiszem, semmi sem ment meg attól, hogy ma este repessek a boldogságtól. Pontosan 2 hónapja, július 14-én, éppen a Tour de France 10. szakaszának rajtjára vártam. Azon a napon sokminden kiderülhetett volna a favoritok formájával kapcsolatban. A franciák legfontosabb nemzeti ünnepe (Bastille Day) épp hétfőre esett, így mindeki a tévéképernyőre tapadt és a Tourt nézte, de a várva várt csatára nem került sor a Vogézekben. Így is sorsdöntő etap volt a maga tragikus módján... A mezőny nagy sebességgel haladt lefelé, amikor a kommentátorok kissé hitetlenül mondták be, hogy Contador bukott. Képet nem kaptunk az esetről, örökre titok marad, hogy miért és miként történt. Azt viszont láttuk, hogy a verseny legnagyobb esélyese az út szélén ül és próbálják ellátni a sebeit. A jobb térde sérült meg komolyan, de kb. 5 perc múlva Alberto felállt a földről és nagy nehezen visszaült a kerékpárra. A csapata hátramaradt miatta, elkezdték csökkenteni a különbséget köztük és a döbbent főmezőny között. Akkor még kb. 90 km volt hátra a szakaszból, kényelmesen felzárközhattak volna... Aztán hirtelen újra megnőtt a hátrányuk. Néhány perccel később Contador átölelte egyik segítőjét és félreállt. Leszáltt a kerékpárról és fájdalmas arccal beült a csapatkocsiba. Feladta a Tour de France-t... Este sípcsonttörésről szóltak hírek, de a gyógyulási időről senki sem tudott hiteles információt adni. Olvastam olyan cikket, ahol 2-4 hetet írtak, és olyat is, ahol alsó hangon 6 hetet jósoltak. Miért volt ez fontos? A Vuelta miatt, ami augusztus 23-án kezdődött és pont ma ér majd véget. Mit gondoltok, ha Contador az orvosaira hallgat, elindulhatott volna ezen a versenyen? Nyilván nem. De ő dacolva a doktori intelmekkel, a részvétel mellett döntött. És teljesen megérte. Augusztus 14-e van, 2 hónap telt el a bukása óta és - nem gondoltam, hogy ezt leírhatom - 10 km választja el a Vuelta megnyerésétől. Az már csak bónusz, hogy a két legnehezebb hegyi etapot megnyerte - végülis egy szakaszgyőzelemért jött. Csak közben "véletlenül" az összetettet is elvitte... Nem tudom, hogy vagytok vele, de ennél az igaz történetnél aligha tudna bárki jobbat kitalálni Hollywoodban.

u.i.: A suli egy szívás, de most I don't give a damn.

+ Most felesleges itt nagy szavakkal körülírni, hogy vége van a nyárnak, nem is akarom ragozni a dolgot. Mindenkinek ugyanolyan rossz, mindenki ugyanúgy szenved miatta, ahogyan én, úgyhogy nem idegsítelek tovább ezzel a témával senkit. Még van fél nap, ami igazából semmire sem elég, nem is emiatt hozom fel, hanem azért mert számomra ez egy rendkívül fontos fél nap lesz. Zajlik ugyanis a korábban már beharangozott Vuelta, azaz a spanyol kerékpáros körverseny, és ma egy hegyi szakaszra kerül sor, ami sok kérdésre választ adhat. Contador jelenleg 3. helyen áll az összetettben, egyelőre pozitív meglepetés az ő szereplése. Csütörtökön, az első hegyi befutó napján az utolsó kilométert konkrétan végigordibáltam, zseniális versenyt hoztak össze a legjobbak azon a rövid, de annál meredekebb emelkedőn. Hasonlóra számítok most is, és persze remélem, hogy Alberto térde bírni fogja a strapát és ott tud maradni a többi esélyessel (ebben a pillanatban rajtol a mezőny)... Közben a 7. napjánál tart a US Open, amit ugyancsak kiemelt figyelemmel követek. Murray szempontjából különösen fontos az év utolsó Grand Slam-e, hiszen muszáj lenne pontokat gyűjtögetnie a világbajnokságra való kijutásért. Csalódott lennék, ha nem kvalifikálná magát, mivel én már biztos ott leszek Londonban. Egyelőre Andy a tartalékember szerepét tölti be (9. helyen áll), de ha akár egy fordulóval is tovább jut el, mint akik előtte állnak a rangsorban, több helyet is léphet előre. Mondanom sem kell, nem Federer miatt megyek el a világbajnokságra... Mit is írhatnék még, éppen gyászolom a nyarat és sajnálom saját magamat, főleg, hogy brutálisan hányingerkeltő órarendem van. Másodjára is 9.-es leszek, csak most hivatalosan, és ezzel megnyertem újra a heti 5 testnevelésórát a kedvenc osztályfőnökömmel. Ami a legrosszabb az egészben, hogy mivel nem tudták ezeket a csodálatos hangulatú tesiórákat máshova beilleszteni, így kedden és péntekén praktikusan a 8. órába rakták be őket. Hangsúlyozom, péntek 8. óra. Mivel érdemeltem én ezt ki? Ráadásul a fél osztály nem is lesz ott, hiszen aki tud szerezni valami igazolást, hogy jár sportolni, azt elengedik 2 óráról. Köztük a legjobb barátnőmet is, ha minden igaz. Ezek a 8. órák azt is jelentik, hogy a szívemnek kedves sportesemények nagy részét csak ismétlésben tudom majd megnézni. Nem beszélve arról, hogy mikor lesz időm blogot írni - nem ide, hanem a sportos oldalamra... Szép kilátások, mondhatom. Sírjunk együtt.

+ Nos, nem is tudom, mire számítottam a Szigettel kapcsolatban, de arra semmiképpen sem, hogy csak a kivetítőt fogom látni, és még azt se mindig, mert előttem folyamatosan kapálózik egy retardált csaj. Célirányosan a Bastille-t szerettem volna megnézni: amikor kiderült, hogy fellépnek Magyarországon, egyből beterjesztettem a hírt a szüleimnél, miszerint augusztus 14-én elmegyünk a Hajógyári-szigetre. Kész, semmi opció, semmi gondolkodás, semmi kérdés. Megyünk és kész... Elmentünk, ott voltunk, csak elkövettük azt a szörnyű hibát, hogy a 17:45-kor kezdődő koncert előtt 5 perccel érkeztünk meg a nagyszínpad elé. Ebből következik, hogy gyakorlatilag semmit sem láttam a színpadból és az együttesből. Dan, a frontember a 'Flaws' című szám alatt átsétált a tömegen - természetesen kordonok között - és felmászott a színpaddal szemben lévő emelvényre, úgyhogy akkor megcsodálhattam, de ezt a kb. másfél percet leszámítva a kivetítő segítségével próbáltam követni az amúgy tőlem 50 méterre lévő élő eseményeket. Nem mondom, hogy nem érte meg elmenni, mert a hangulat nagyszerű volt, különösen a koncertet záró 'Pompeii' alatt. A szöveget mindenki kívülről fújta - beleértve engem is -, a szám elején és végén lévő é-éó-éó-t szerintem még több kilométerrel arrébb is tisztén lehetett hallani, olyan hangosan skandálta a közönség. Igaz, végig sárban kellett álldongálnom, és az előttem csápoló csajszi miatt hátra is kellett dőlnöm, ha nem akartam, hogy fejbevágjon a lófarkával, de a feeling miatt teljesen megérte kifizetni érte azt a 15 ezret fejenként (3-an mentünk). Szívesen megvártam volna Stromae-t, aki 23:30 lépett fel egy kisebb színpadon, viszont a szüleim arcát elnézve elvetettem ezt az ötletet. Azért sajnálom különösen, hogy nem maradtunk ott, mert őt tuti láthattam volna élőben is - talán nem olyan híres és kedvelt Magyarországon, mint a Bastille... Mindegy, az a lényeg, hogy megvolt a lehetőségem, hogy láthassam a kedvenc bandámat, which is nice. Ha szerencsés leszek, és egyszer az Egyesült Királyságban élhetek majd, biztos elmegyek még néhány koncertjükre... Nincs bejegyzés imádott sportolóim nélkül, úgyhogy azt mindenképp megosztanám veletek, hogy Contador, akinek ugye elrepedt a sípcsontja egy Tour de France-on történt bukás következtében, elindul az augusztus 23-án kezdődő Vueltán! Az én (egyik) hősöm! :)

+ Kifejezetten nem szeretem az augusztust. Ilyenkor már minden 6. gondolatom az, hogy 'úristen, kevesebb, mint egy hónap múlva suli' (az első öt helyet természetesen a sportolók és a versenyek foglalják el). Egyetlen szerencsém, hogy nyár végén egymást érik a sportesemények, úgyhogy nincs sok időm unatkozni és hülyeségeken gondolkozni. Mostanában például azon izgulok, hogy mi lesz a kedvenc kerékpáros csapatommal. Tudniillik, van két olyan versenyző, akinek idén lejár a szerződése és nekem ők nagyon fontosak. Imádom őket. Erre múlthéten azt olvasom, hogy az egyikükért megy a csata a többi csapat között. Persze, ezek nagyrészt csak pletykák, de egyre több helyen látok hasonló híreket, úgyhogy kezdek elbizonytalanodni. A legjobban az fáj, hogy pont az elsőszámú rivális együtteshez, a Sky-hoz igazolhat Nico. Meg vagyok döbbenve és aggódom, hogy mi lesz a vége az ügynek - csak remélni tudom, hogy marad a Tinkoff-Saxo-nál. A másik dolog, illetve személy, akiért aggódnom kell, ugyancsak Contador csapattársa, névszerint Kreuziger, akit felfüggesztettek 2-3 évvel ezelőtti 'gyanús adatok" miatt - hangsúlyozom, nem produkált pozitív mintát. Undorító, amit vele művel a nemzetközi kerékpáros unió, vagyis az UCI... Csütörtökön megyek a nagyszüleimhez, aminek azért örülök különösen, mert ezen a héten sűrű lesz a program: a snookeresek Rigában, a teniszezők Torontóban, a kerekesek Lengyelországban, a síugrók pedig Einsiedelnben versengenek. Arrafelé - mármint Csökmőn - gyakorlatilag nincs internet, szóval nehéz mutatvány lesz minden sportágat egy időben figyelemmel követni. Oké, Eurosport ott is van, de ez nem oldja meg az összes problémámat. Érdekes lesz ez a 4 nap, annyi biztos... Ééés, örömmel jelentem be, hogy végeztem a szekrény-projekttel! Szerintem baromi jól néz ki, de az is igaz, hogy baromi sokat küzdöttem vele. Mostmár kb. úgy néz ki a szobám, mint egy szentély. Egyszerűen tökéletes. Akit érdekel a végeredmény, az kattintson IDE!