+ Rögtön egy közhellyel indítanék: gyorsan telnek a napok, hetek és a hónapok. Máris itt az őszi szünet, ami szerencsére idén elég hosszúra sikerült a maga 10 napjával. Természetesen jó sok leckét kaptam, de a tanárok már csak ilyenek, nem fogják fel, hogy a szünet a pihenésre való. Angolból még esszét is kell írnom, jaj de sok kedvem van hozzá. Mindegy, majd jövőhét vége felé nekilátok, addig nem akarok tankönyveket látni és gondolkodni. Feladatom ezen kívül is van bőven, mivel szépen elterveztem, hogy majd írogatok cikkeket a sportblogba. Plusz szeretném kicsit megújítom a bemutató szövegeket egy új szisztéma szerint, dehát ki tudja, eljutok-e odáig. Félek, hogy a lustaságom fog győzni. Szerintem Ti is hasonlóan álltok hozzá az ilyen 'ráér' dolgokhoz: valamikor szeptember közepén, amikor meghalni sincs időtök, elhatározzátok, hogy ezt meg azt majd a szünetben megcsináltok... aztán nem lesz belőle semmi. Nos, azért remélem, sikerült befejeznem mindent ezalatt a 10 nap alatt. Büszke lennék magamra, ha minden betervezett munkát kipipálhatnék a következő hét során... Amiről mindenképp szerettem volna most írni az a bécsi látogatásom. Ahogyan azt már az előző cikkben is olvashattátok, Murray szabadkártyát kért és kapott az osztrák főváros kicsiny tornájára, úgyhogy kaptunk az alkalmon, jegyet váltottunk és szombaton elmentünk megnézni őt. Az elődöntőben Troicki-val játszott és könnyedén nyert, de ami ennél is fontosabb: végre láthattam élőben az egyik kedvencemet!!! A csapata alig két sorral előttünk ült, tarkóról is felismertem őket. Annak pedig külön örülök, hogy ez nem egy bemutató mérkőzés volt, hanem egy igazi téttel bíró meccs. Andy ugyanis még mindig a világbajnoki részvételért küzd, és efelé bizony óriási lépést tett az előző héten, hiszen vasárnap ő lett a bécsi verseny győztese. Hiszek abban, hogy Londonban is látom majd november közepén... Egyébként pedig már a következő randevúmat szervezem, mivel ezen a télen mindenképp szeretnék kijutni egy síugróversenyre, hogy megnézhessem Ammann-t, még mielőtt visszavonulna. Évek óta azt hallom a kommentátoroktól és a magyar rajongóktól, hogy Zakopanéban van mindig a legjobb hangulat, és ha valakinek hasonló tervei vannak, mint nekem, mindenképpen erre a lengyel versenyre menjen el. Annyira jó lenne a helyszínen szurkolni január 17-én és 18-án... Ezzel a bécsi 'találkozással' megtettem az első lépést az egyik legnagyobb álmom megvalósítása felé. Remélhetőleg néhány év múlva rmár visszajárunk a tenisz- és síugróversenyekre :)