+ Jó, nem akarlak fárasztani Titeket azzal, hogy mennyire rövid volt a szünet és hogy mit sikerült megvalósítanom a terveim közül. Nyilván nem jutott időm mindenre, de a leglényegesebb dolgokat kipipálhattam, sőt, pluszmunkát is végeztem. Kiolvastam két kötelező olvasmányt, mert az egyiket október végére, a másikat november elejére kellett, de a tanár teljesen elfelejtette számonkérni. Ergó, ráértem volna később is foglalkozni ezekkel az agyondicsőített könyvekkel (Az alkimista és A legyek ura). A poén az, hogy számomra egyik se nyújtott maradandó élményt... Nem tudom, mit esznek ezeken az emberek, de lehet, hogy bennem van a hiba, mivel utálok olvasni. Azt hiszem, értelmesebb módon is eltölthettem volna ezt a néhány szabadnapot, de mostmár mindegy, így alakult. Az első nap a suliban még tűrhető volt, de kedden már a nyakunkba szakadt a rengeteg házi és tanulnivaló. Legalább ma, vagyis pénteken a Radnóti-napok miatt nem kellett cipelni a tankönyveket és hamarabb leléphettünk. Hétfőn még vár rám egy nehéz nap, aztán pedig zúzok Londonba, a tenisz világbajnokságra. Úristen, de várom! Szóval kedden, szerdán és csütörtökön hazatérthetek, plusz újra láthatom Murray-t játszani, ráadásul az O2 arénában! Aztán meg szenvedhetek a pótlásokkal. Előre félek, hogy fizikából, matekból és kémiából totálisan elvesztem a fonalat, pedig csak három napot fogok hiányozni... De London és Murray abszolút megér pár rossz jegyet, nem érdekel. Egyéb. Kedden annyira, de annyira büszke voltam Judd-ra, hogy... nagyon. Olyan kis édes volt meg ügyes, hogy meg kellett zabáni, na. Bocsánat, de ezt nem hagyhattam ki. Hú, és még valami: ugye a múltkor írtam, hogy jó lenne eljutni egy síugróversenyre ezen a télen. Ha nem is Zakopanéba, de a szezonzáró planicai hétvégére elmegyünk az ígéret szerint! Imádkozom, hogy addigra befejeződjön a sírepülő sánc felújítása (rekordméretű lesz, ha elkészül), mert úgy ezerszer izgalmasabb lenne az egész... Más momentán nem jut eszembe, úgyhogy itt a vége, fuss el véle.
JÖVŐHÉTEN MEGYEK LONDONBA, OMG! *----*