× Ha már előre elnézést kértem a sportok iránti túlfűtöttségem miatt, akkor tessék, itt van egy hoppon maradt rajongó bejegyzése. Hogy értsétek is, miről van szó: lezajlott a wimbledoni tenisztorna, ahol a favoritom, Andy Murray ugyan toronymagas esélyes volt, mégis kikapott az elődöntőben. Ami még rosszabb, nem a saját hibái miatt. Kifejezetten jól játszott, de akárhogy próbálkozott, variálgatott, nem tudott fogást találni Federeren. És ez a vereség őt is eléggé megviselte, mert ő is elmondta, hogy még napokkal később is azon agyalt otthon, hogy mit csinálhatott volna másképp. Képzeljétek el mondjuk azt, hogy igazából nem rontottatok el semmit, mégsem jöttetek jól ki az adott szituációból, mert valaki másnak minden bejött aznap. Na, ez az elődöntő is ilyen volt. Amire nagy nehezen túlléptem a dolgon, jött egy újabb sokk, sőt, kettő is gyors egymásutánban. Ugye menet közben elkezdődött a Tour de France is, amit mindennél jobban vártam, mivel a kedvencem, Alberto Contador tett egy olyan vállalást még tavaly, hogy megpróbálkozik a duplázással, azaz az év első 2 nagy körversenyét (háromhetes versenyekről beszélünk) szeretné megnyerni. Hogy ez mennyire nehéz feladat: utoljára ezt 1998-ban tudták véghez vinni. Nos, az elsőt, vagyis az olasz körversenyt (későbbiekben csak Giro) sikerült megnyernie még májusban, szóval úgy tűnt, jó úton halad a történelemírás felé. Azt azért tudni kell, hogy a Tour de France-on résztvevő riválisai mind frissebbek voltak nála, hiszen ők nem tekerték le a Girót. De azt mindenki elmondta közülük, hogyha valaki képes lehet a duplázásra, akkor az Contador. Hollandiából indultak, majd Belgiumon keresztül megérkeztek Franciaországba. Az első hét után még minden rendben volt, igaz, a hegyekbe még nem merészkedtek föl. Aztán a jól megérdemelt pihenőnapot követően jött az első nehéz szakasz a Pireneusokban, ahol mindenki a helyére került. Sajnos. Lesokkolódtam attól, amit láttam. Történt ugyanis, hogy Contador egyik legnagyobb ellenfele, akit csak CF-nek nevezek, mert nem túlságosan kedvelem, faképnél hagyott minden esélyest. Kész, katasztrófa, eldőlt az egész verseny - gondoltam akkor. A befutó után csak fetrengtem a földön, valami vigaszt kerestem volna. Nehéz volt beletörődni abba, hogy vége, még lehetősége sincs a duplára kedvencemnek... Azóta eltelt néhány nap, konkrétan három, ami számomra meglepő módon elég volt ahhoz, hogy feldolgozzam ezt a drámát és máshogy közelítsek a versenyhez. Nem adtam fel teljesen, pontosan azért, mert láttam tegnap Contadoron, hogy ő még nem mondott le a győzelemről. Aztán vagy történik valami csoda, vagy nem, én már egy dobogós hellyel is ki lennék békülve. Még reménykedek, hogy az Alpokban nagy csaták lesznek, és legalább sikerül megszorítaniuk CF-et. Neki is lehet rossz napja, csak ez vigasztal. Most pedig megyek teniszt nézni, szurkolok a briteknek :)

„Where there's a will, there's a way”

Avicii [Waiting for Love]