× Naszóval, a nyaralás is megvolt, elérkezett augusztus 20-a, ami nekem mindig egy mérföldkő, mert az utána lévő időszak a suliig már csak céltalan szenvedés. Viccesek azok az emberek, akik ilyenkor megkérdezik, várom-e már az iskolát... Hogy van merszük egyátalán ilyet kérdezni, úristen. Tegnap elbúcsúztattuk a legjobb barátnőmet is, aki Franciaországba megy egy évre cserediákként, úgyhogy igen, majd kibújok a bőrömből, amikor eszembe jut a suli. Bocsánat ezért, már előre vinnyogok. Más téma: az előző bejegyzésben szépen beharangoztam a franciaországi nyaralásomat, amitől megmondom őszintén, én nagyon sokat vártam. Hogy jó volt-e? Jó volt, persze, de lehet, hogy egy kicsit többet reméltem. Mondjuk a franciák abszolút hozták azt, amit vártunk tőlük, nem ők a legvendégszeretőbb nép, annyi biztos. Két éve tanulok franciául, de egy szót sem szóltam a 10 nap alatt a merci-n és a bonjour-on kívül. Talán pont azért, mert látni rajtuk, hogy lenézik azokat, akik csak makognak a nyelvükön. A második kritikus tényező a víz hőmérséklete volt. Háromszor jártunk a tengerparton, és hiába szerettem volna bemenni a vízbe, egész egyszerűen nem tudtam. Amikor elviselhető lett volna a hőfoka, akkor meg már meg voltam fázva, miután a szállodai medencében dacból megmártóztam. A fél nyaralásom erre ment rá, folyamatosan meg akartam fulladni a köhögéstől és folytam az orrom. Igaz, erről csak is én tehettem, de szerintem érthető, hogy ha már a tenger közelében vagyunk, szeretném kihasználni a lehetőséget. A harmadik probléma az időjárás volt, hiszen amikor megérkeztünk Carcassonne-ba, leszakadt az ég és 10-15 fokot hűlt a levegő. Mindig menekülnünk kellett a rossz idő elő, de szerencsére 50 kilométeres körzetben mindig találtunk egy olyan helyet, ahol nem fagyoskodtunk és áztunk el. A negyedik, egyben utolsó kritikám pedig megint a csatonakínálattal kapcsolatos. Se Mentonban, se Carcassonne-ban nem tudtam fogni az Eurosportot, sőt, sportcsatornát is alig, ami azt jelentette, hogy például a síugró versenyekről úgy, ahogy volt lemaradtam. De a teniszt is csak a nagy időeltolódás miatt tudtam megnézni. Most ezen lehet nevetni, de nekem ez FONTOS, csupa nagybetűvel, ezért elég bosszús voltam, amikor egy egyébként francia székhelyű csatornát sehol se találtam a kínálatban. Ennyit a negatívumokról, ennyire nem volt borzasztó a nyaralásunk. Persze a szokásos, 'ha már itt vagyunk, nézzük meg ezt is, meg azt is' taktika most is okozott kellemetlenségeket, de azt hiszem, ehhez már hozzászoktam az évek alatt. Az egyetlen dolog, amit sajnáltam, az a béziers-i spanyol lovasbemutató volt. Két lehetőségünk is lett volna, ezért nem izgultam, amikor lemaradtunk a 6 órás előadásról, de este nyolckor ültünk csak le vacsorázni, úgyhogy hamar világossá vált, hogy a 9 órást is elfelejthetem. Mindegy, legalább simogathattam andalúzokat. Ha már simogatás, akkor a nyaralásunk egyik csúcspontja egy 2 hónapos golden retriever volt, amit az egyik tengerparton pillantottam meg, és mind a heten első látásra beleszerettünk, végig őt emlegettük. A carcassonne-i vár természetesen gyönyörű volt, a toulouse-i katedrális úgyszintén, de nem untatlak titeket mindenféle istenházával, amúgysem emlékszem a neveikre, ráadásul vallásos sem vagyok. Fin.

„...tout le monde te croyait disparue, mais tu es revenue”

stromae [ave cesaria]