× Elég furcsa helyzetbe kerültem, hiszen ez lenne a második nap a suliból, de reggel nem tudtam elindulni, annyira rosszul voltam. Nem tudom, lehet, hogy a szervezetem így tiltakozik az iskola ellen. Mindegy, most nem erről akartam írni és nem sajnáltatom magam, mert most mindenkinek ugyanolyan rossz. Inkább arról, hogy mi lesz az oldallal, mert megint vakvágányra futottam. Nincs különösebb oka ennek, nem az időhiány vagy ilyesmi, mert már augusztusban is alig szerkesztgettem valamit. A kötelezőket letudtam, megírtam az eredményeket az aktuális versenyekre, de arra már nem maradt kedvem, hogy újakat találjak ki. Momentán ötletem se nagyon van, de nyilván, ha gondolkodnék egy picit, biztos ki tudnék találni valamit. Az a nagyobb baj, hogy nincs ehhez kedvem. Azt veszem észre, hogy fokozatosan tolódik át a figyelmem a sportblogra (csak egy példa, mennyire veszem komolyan a szurkolást: ma hajnali egykor leültem teniszt nézni és négykor kerültem ágyba), azt részesítem előnyben, meg ahhoz speciel van kedvem és motivációm. Ez nem véletlen, lehet, hogy kezdek kinőni ebből a lovas korszakból. Tudom, hogy nálam idősebbek is űzik még az ipart, ráadásul sokkal komolyabban veszik, mint én, dehát ők nem én vagyok. Le a kalappal előttük, de lehet, hogy én nem ezt az utat választom. Ezen a nyáron kiderült, hogy még amikor nagyon unatkozom, akkor sem igazán visz rá a lélek, hogy a PonyIslanddel foglalkozzak. Láthattátok ti is, kiírtam 1-2 versenyt, de kész, ennyi, eddig tartott a lelkesedésem. És pont ettől tartottam. Bezárni nem szeretnék, akármi is legyen, mert számtalan kellemes emlékem kötődik ehhez az oldalhoz és sok munkám van benne. Nagyon sok. Az itt lévő néhány lovam is csak 'porosodik az istállójában', a neveldékből pedig már elég régen kinőttem. Jobb ez így, hogy senki sem írja elő, hány versenyre kell benevezni vagy mikor kell gondozni a lovakat. Nem mintha ez rossz dolog lenne, régen imádtam, de az már régen volt, a Pacajneveldés időszakban (ki emlékszik még arra?). Az istállóban porosodó lovaimra visszatérve, ha akarnám se tudnám őket túl sok versenyre nevezgetni, mert ami bennem lezajlik, az másoknál is problémát jelent. Alig van verseny, alig van aktív oldal. Most néztem körül, hátha találok valamit, de nem igazán találtam frisset (júliusi versenyekre meg nem szívesen nevezgetek), ami egy kicsit azért elszomorít, mert emlékszem, hogy akár 2-3 éve milyen élet volt a GP-n. Kár, hogy ez így kezd szétesni. És igen, én is hibás vagyok, én is eltűntem, pedig itt aztán volt minden annó: nevelde, tenyészet, versenypark, licit. Szó, mi szó, megint szüneteltetem a dolgot, aztán ha lesz kedvem és időm (na, az nem lesz), akkor majd kiírok versenyeket. Néha. Egyszer-egyszer. Évente háromszor, mit tudom én. Az is lehet, hogy már sosem lesz. Ezért bocsánat.

„Promises fall as fast as they come”

James Arthur [Tuesday]

[utóirat]

 Lefogadom, senki sem ismeri ezt a számát, nekem is csak azért jutott eszembe, mert ma kedd van. Ez még az X-Faktor előtti időszakból van, nem is olyan híres, de szerintem annyira aranyos a szövege. Megyek a novemberi koncertjére, ki tart velem?